Gyermekkorom kedvenc drazséja mindig a Duna kavics volt, de csak ritkán, körülményesen juthattam hozzá. Most ismét elmesélem, hogy a kommunista Romániából, ahol az útlevelet nem a fiókban, hanem az intézményben tartottuk, igen nehezen, kétévente lehetett csak külföldre utazni. Mivel csak lejjel rendelkezhettünk, mindig meg kellett találjuk a módját, hogy "valutához" jussunk. Édesanyám időben (amikor letette az útlevélkérvényt) beszerezte az "árút": pamutzoknit, férfi és női tetraalsót, minőségi strapa bőrcipőt, miegyebet vásárolt, hogy ezeknek az eladása után nálunk hiánycikknek számító finomságokat hozzon haza: kávét, sajtot, gyöngyvirágszappant, Vef rádiót. S nem utolsósorban a gyerekeknek tehénkés tejcsokit és Duna kavicsot.
A maradék pénzből meg múzeumokat látogatott apámmal s városnézést finanszírozott belőle. Összekötötték a kellemest a hasznossal.
Persze, a finomságokat beosztással adagolta nekünk, hisz hosszú ideig ki kellett tartsanak, emiatt kulcs alatt voltak a "bárszekrényben". Telhetetlen s falánk voltam, titokban meglyukasztottam egy cukorkászacskó szélét s onnan lopkodtam ki soron kívül az imádott édességet, gondolván, úgysem veszi észre senki. Persze észrevették...De mit tehettek volna, így is elég keserves volt nekik is, hogy szemenként etették a kívánós gyermeksereget...
No, de lássuk csak a mogyorópralinémat, aminek az elkészítését Zsuzsitól, Praliné Paradicsomtól lestem el.
30 dkg mogyorót serpenyőben megpirítottam, konyharuhába szedtem, megdörzsölgettem és annyira-amennyire tudtam leszedtem a héját.
Közben 1 bögre cukrot 4 kanál vízzel felforraltam addig, amíg pezsegni kezdett a cukorszirup és kissé ragacsos lett. Akkor beleöntöttem a mogyorókat és gyakori kevergetés mellett "főzögettem" amíg a cukor fehéren bevonta a szemeket, majd kiterített sütőpapírra öntöttem, szétteregettem és kihűtöttem.
Gőz fölött, folytonos kevergetés mellett felolvasztottam 10 dkg fehér csokoládét, levettem a tűzről és hozzáadtam még 5 dkg apróra vágott fehér csokoládét. Ez, no meg a kevergetés lehűtötte a csokimasszát.
A cukrozott mogyorót nagyobb tálba szórtam s lassanként csorgattam hozzá a csokoládét, közben folyton kevertem, vigyázva, ne törjem össze a mogyorószemeket. A zsírpapírra 5 dkg barnacukrot és 1 evőkanál fahéjat szórtam, összekevertem, majd ráborítottam a csokis mogyorót. Óvatosan bevontam minden szemet a cukorral, majd szétterítettem a papíron s hagytam megszikkadni.
Gasztróajándéknak is kitűnő!!!
A maradék pénzből meg múzeumokat látogatott apámmal s városnézést finanszírozott belőle. Összekötötték a kellemest a hasznossal.
Persze, a finomságokat beosztással adagolta nekünk, hisz hosszú ideig ki kellett tartsanak, emiatt kulcs alatt voltak a "bárszekrényben". Telhetetlen s falánk voltam, titokban meglyukasztottam egy cukorkászacskó szélét s onnan lopkodtam ki soron kívül az imádott édességet, gondolván, úgysem veszi észre senki. Persze észrevették...De mit tehettek volna, így is elég keserves volt nekik is, hogy szemenként etették a kívánós gyermeksereget...
No, de lássuk csak a mogyorópralinémat, aminek az elkészítését Zsuzsitól, Praliné Paradicsomtól lestem el.
30 dkg mogyorót serpenyőben megpirítottam, konyharuhába szedtem, megdörzsölgettem és annyira-amennyire tudtam leszedtem a héját.
Közben 1 bögre cukrot 4 kanál vízzel felforraltam addig, amíg pezsegni kezdett a cukorszirup és kissé ragacsos lett. Akkor beleöntöttem a mogyorókat és gyakori kevergetés mellett "főzögettem" amíg a cukor fehéren bevonta a szemeket, majd kiterített sütőpapírra öntöttem, szétteregettem és kihűtöttem.
Gőz fölött, folytonos kevergetés mellett felolvasztottam 10 dkg fehér csokoládét, levettem a tűzről és hozzáadtam még 5 dkg apróra vágott fehér csokoládét. Ez, no meg a kevergetés lehűtötte a csokimasszát.
A cukrozott mogyorót nagyobb tálba szórtam s lassanként csorgattam hozzá a csokoládét, közben folyton kevertem, vigyázva, ne törjem össze a mogyorószemeket. A zsírpapírra 5 dkg barnacukrot és 1 evőkanál fahéjat szórtam, összekevertem, majd ráborítottam a csokis mogyorót. Óvatosan bevontam minden szemet a cukorral, majd szétterítettem a papíron s hagytam megszikkadni.
Gasztróajándéknak is kitűnő!!!