2012. február 22., szerda

GYÖMBÉRTEA

Eddig mindig csak a "hegyen" ittam gyömbérteát. Valahogy hozzátartozott a hegyhez, mint a reggeli kakaó a gyermekkorhoz.
Tudjátok azt az érzést amikor egy illat vagy egy, az ízlelőbimbónkon szétszaladó íz visszaröpít az időben. Ismét gyermekké, vagy kényeztetett szeretővé válhatunk, ismét átélhetünk egy utazást, egy idegen országot, együtt lehetünk egy rég nem látott személlyel egy rég nem járt helyen.
Nos, ismétlem, a gyömbértea nálam a Hegy.
Hatalmas fazakakban rotyogott a csípős-aromás ital a sparhelten, onnan mertük bögrékbe és hajtottuk a fejünket a párolgó ital fölé. 
A tegnap nagyobb mennyiségű gyömbért vásároltam egy recepthez, amikor meg daralboltam, takarítgattam, a fás részeket félretettem a teához.
Felaprítottam egy kis teáscsészényi gyömbért nem túl apróra, felöntöttem 2 liter vízzel, belekarikáztam egy alaposan megsikált citromot és beleöntöttem annyi mézet, amennyit jónak találtam. Nem szeretem a nagyon édes teát.
Csipősen édes, nyelvünk hegyén pezsgő, aromás finomság.
Körülbelül 10 percet főztem, majd leszűrtem, mert azt olvastam, ha sokat áll a folyadékban, nagyon csípőssé válik.
Finom keksz mellé, melegen vagy akár hidegen tökéletes uzsonna lehet, de ha úgy érezzük, hogy a hűlés kerülget minket, akár gyógyszer helyett is tökéletes.


Feleim, vegyétek és igyátok! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése