2011. október 21., péntek

BIRSLEKVÁR ALMÁVAL

Nagyildi szereti a birslekvárt, neki készítettem, de addig addig kóstolgattam, hogy a csak neki szánt üvegekből egyet elnyalogattam csak úgy, kívánosságból. 




Akárhány birslekvár receptet olvastam az interneten, mindegyik úgy kezdődött, hogy "kivágjuk a férges részeket". Nem volt vicc, amint reméltem, mind a 6 birsalmában ott volt a husika is. Éppen ezért a hámozás, kukactalanítás után kevéskének találtam a gyümölcsöt, ezért  megfejeltem még egy 6 darab  "sima" almával, nem bántam meg. Könnyedébb, lazább, pikánsabb lett a lekvár. 
Megreszeltem az almákat, birseket, leöntöttem egy pohár vízzel és feltettem főni  lassú tűzre. A teatojásba csillagánizst, szegfűszeget-borsot, fahéjdarabkákat tettem és besüllyesztettem a fortyogó masszába. Jó óra múlva rászórtam 70 dkg cukrot és nagyjából még 30 percet főztem. 
Mindenkit, aki lekvárfőzésre vetemedik figyelmeztetek: ne felejtse el szaporán kevergetni, mert hamar lekap az alja, a fedőt meg tartsa rajta, mert haragos őkelme és egy-kettőre szembe köpi a szakácsot, ha nem tetszik neki valami. 
Tiszta, száraz üvegekbe töltöttem, lezártam, 5 percre fejre állítottam, aztán irány a paplan, legalább 24 órára, dunsztolódni. 
Másnap reggel saját sütésű, vajjal megkent brióssal fogyasztottam, nem kell mondanom mennyire finom lett, elhiszitek nekem anélkül is. 

Feleim, vegyetek es egyetek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése